Egyes feltételezések szerint szerint a XVI-XVII. században a számszeríj már nem volt használatban. Nem állítjuk, hogy elterjedt fegyver volt ebben a korszakban, de az szerintünk biztos, hogy nem szünt meg a használatuk, inkább megújult, egyes források szerint készítésük is folytatódott a török korban mindkét oldalon. Ezen a feltételezésünket támasztják alá a lenti idézetek, továbbá a fent látható kép amely a Herman Ottó Múzeum tulajdonában lévő 1563-ban készült számszeríjról készült.

Az idézeteket és a képeket kigyűjtötte: BGHE Németh Gábor

DOMOKOS GYÖRGY: VÁRAINK FEGYVERZETE ÉS FELSZERELÉSE A XVI-XVII. SZÁZADBAN AZ INVENTÁRIUMOK TÜKRÉBEN
Részlet:
“A negyedik csoportba a tüzes nyilat lehet sorolni. Bár az íj és a számszeríj is elavult fegyvernek tekintendő a tárgyalt időszakban, erre a célra azonban kitűnően megfelelt, és kézenfekvő megoldást jelentett a korábban már említett problémára, a hatótávolság növelésére. Erre utal az is, hogy sok leltárban megtalálható, igaz, nem túl nagy számban. Arra nézve, hogy nem a korábbi időkből megőrzött fegyverről van szó, bizonyítékot szolgáltat Győr 1557. évi leltára, ahol az előző évben készült darabokat említenek. A tüzes nyílat mindkét íjtípussal használták,650 vesszője viszont erősebb volt a szokásosnál, s hegye alá egy kis zsákocskát erősítettek, a szokásos módon töltve.”


FODOR PÁL: A JANICSÁROK TÖRVÉNYE
In: Török-magyar hadtörténeti emlékek. Elbeszélő kútfők, 1. kötet. A janicsárok törvényei (1606). Szerkeszti: Ágoston Gábor és Fodor Pál Budapest, 1989. MTA Orientalisztikai Munkaközössége
Részlet:
1606: “ Mivel akkoriban ágyúés puska még nem volt, a janicsár bajtársak többsége számszeríjjal ? (zenberek) lőtt. A várvédelemben szintén számszeríjat használtak. A számszeríjjal legjobban bánó [janicsárt] megtették a nyolcvankettedik [dzsemáat] csorbadzsijának, a nyolcvankettedik [dzsemáat janicsárjait] kinevezték zenberekcsinek, s ők oktatták a bajtársakat a számszeríj használatára. De azóta, hogy kitalálták a puskát, már nem lőnek számszeríjjal. A beosztás [azonban] ma is megvan. [A zenberekcsi basi] előléptetési rendje [olyan, mint] a hászekiké, ám mostanában közvetlenül turnadzsi basit csinálnak belőle. Ez azonban törvényellenes, nem szabad megtörténnie. A számszeríj [kezelésének] mesterségére szükség van. Nem szabad azzal leírni a hozzáértőket, hogy „ha egyszer van puska, a számszeríj szükségtelen”, mert a várakban szükség van rájuk. A hitetlenek váraiban többnyire megtalálható. Ezért mindezt végre kell hajtani. A [zenberekcsi basi] zsoldja huszonöt akcse. Ő is olyan föveget (üszküf) hord, mint a csorbadzsik. A hátuljára kócsagtollat tűz. A testületben ez kiemelkedő tisztség. “

Ismételt utalás a törvényben a számszeríj használatára 1606-ból:
“A zenberekcsik a számszeríj fegyverét kezeljék, hogy az elfoglalt várakban talált számszeríjakat felhasználják, és ne heverjenek ott értéktelenül. Mostanában minden egyes várban tömérdek számszeríj van, ami berozsdásodott és rothadásnak indult. Ügyeljenek rájuk.”


Forrás: http://www.bethlenhagyomanyorseg.hu/index.php?action=menu5&sapdir=3&sapienta=51