A történelmi íjtípusokhoz lehetőleg a hozzá illő tegezt használjuk. Pl.: lovasíjászathoz magyar, avar, stb típust a legjobb alkalmazni, többszáz év alatt kialakult formája és viselési módja tökéletesen megfelel a mai embernek is. A hosszúíj (long bow) használói a Hollywoodi filmekkel ellentétben nem háton viselt tegezt, hanem egy övként vagy övön hordott zsinórt használtak a nyílvesszők tárolására. A vadászíjászathoz megfelelő az íjra szerelt tár. A háton viselt tegez nehézkes és nem praktikus, mert a vesszők zörögnek benne. Oldaltegez is használható, ha megfelelően megoldottuk a vesszők csörgésének csillapítását. Az indiánok ezt mohacsomókkal, szénacsomókkal oldolták meg a mai ember rendelkezésére állnak a különféle műanyagok, textíliák, szivacsok, gumik stb. Versenyzéshez a legtöbben oldaltegezt használnak, ennek számtalan különféle formáját. Több rekeszest vagy egy üregűt, zsebbel vagy anélkül, díszítve vagy egyszerűen, textilből vagy műanyagból illetve fából vagy bőrből esetleg ezek konbinációiból.
A tegez legfontosabb követelményei:
- Ne akadályozzon a szabad mozgásban sem bennünket, sem a mellettünk közel álló íjász társunkat.
- A nyílvesszőinket óvja, és biztonságosan tárolja különböző testhelyzetekben is. (A háti tegezből a nyílvessző előrehajláskor gyakran kiesik.)
- Személyes elvárásainknak megfeleljen.


Egyszerű oldaltegez készítése:
6-8 nyílvessző tárolására

Legyen olyan hosszú a tegez minimum, mint a nyílvesszőnk kétharmada. Aljának szélességét a benne tárolni szánt 6-8 nyílvesszőnk szélessége határozza meg. Felül szélesebb egy-két ujjnyival. A kiterített tegez palástja egy trapéz forma. Ha az alapanyagunk nem elég merev érdemes merevítőt ragasztani és/vagy varrni bele. Minnél puhább anyagból készül a tegez annál nehezebb az üres tegezbe a nyílvesszőket betölteni, minnél merevebb a tegezünk annál könnyebb ez a művelet. Ha mégis csak puha anyag áll rendelkezésünkre legalább az alsó részét akkor is erősítsük meg, hogy a nyílvesszők hegye ne okozzon rajta sérülést. Ha kettő vagy több puha anyagot egymáshoz ragasztunk akkor merevebb, tartósabb alapanyagot kapunk. (A ragasztó is merevítő anyagként szolgál.) Varrógéppel vagy kézzel az oldalát összevarrjuk, vagy ragasztjuk, vagy fűzzük, esetleg szegecseljük. A felső részénél rögzítjük az övre akasztható fül rövidebbik szárát. (A fülek hosszát hgyjuk sokkal hosszabbra, mint a várható hossz, mert méretüket majd a nyílvesszők behelyezése után állapíthatjuk meg.)
A tegez alját egyszerűen összevarrhatjuk, de tehetünk bele szélesítést is, amely lehet kör, vagy csepp, vagy ovális alakú.
A felső fül hosszát úgy állítjuk be, hogy kényelmesen símuljon a csípőre, ne legyen túl közel a derekunkhoz, de ne is verdesse a bokánkat. Amennyiben egy akasztó nem elég hozzá, úgy egy másik szíjat erősítsünk arra helyre ami a tegez egyensúlyát és helyzetét biztosítja. A tegezt üresen is, egy-két nyílvesszővel is, teljesen telített állapotban is és túlterhelt állapotban is probáljuk a derekunkhoz illeszteni és mozdulatokat végezni vele. Az optimális hosszúságok kialakulásakor a két szíjat rögzíthetjük egymáshoz vagy egy karikához, majd egy kampóval az övünkhöz. Jobb ha kampót vagy karabínert használunk az övhöz való rögzítéshez, mert ez megkönnyíti a tegez le- illetve felvételét. Ha tegezünkben egyéb felszerelési tárgyainknak is helyet kívánunk biztosítani, akkor az ezek tárolására szolgáló zsebet a kiszabott, de össze nem varrt alaplapra rögzítsük és csak utána varrjuk vagy fűzzük össze. A díszítéseket is ebben az állapotban célszerű felhelyezni, de díszíthetjük tegezünket akár ragasztott, vagy szegecselt díszekkel is.




Forrás: http://patopal.extra.hu/pps_elemei/barkacs_elemei/bar06.htm