Az emberiség hajnalán már jelen volt az íj, egyfelől mint szerszám másrészrol mint fegyver. Az állatok elejtésétol a véres csatamezőkig mindenhol találkozhattunk vele a történelemben. Minden korabeli népcsoport készített és használt íjat, persze vidékenként ezek eltérő formákat mutattak. Ez az egyszerű de mégis hatékony eszköz nagy tiszteletnek örvendett. Annak ellenére, hogy közben feltalálták a lőport és a tűzfegyvereket, az íj túlélte az évszázadokat, ám manapság már csak sport és szabadidős szerepe számottevő. (Leszámítva néhány benszülött törzset.) Éppúgy mint sok más esetben az íj sem mentesült a változásoktól az idők folyamán. A hagyományos tradíciókra épülő íjkészítéstől, s egyben egyszerűbb íjaktól a modern anyagok felhasználásával készülő mérnöki precizitású szerkezetekig, széles a skála.

A vadászíjászatnak három formáját különböztethetjük meg:

Az első az ősi v. primitív vadászíjászat .

Ez az ága az íjászatnak megtartotta az ősi szokásokat az íj és nyíl készítésben. Régről ismert természetben található anyagokból készülnek ezek az eszközök. Leginkább fa, bor és szaru felhasználásával az íjak, a nyílvesszők végén pedig pattintott kőhegyet láthatunk. Ez a forma jellemző sok máig fennmaradt természeti népre.

A második a Tradícionális vadászíjászat.
Ez annyiban különbözik az előzőtől, hogy bár külsőleg az íjak az ősi formákat mutatják, valójában azonban modern összetevőkből készülnek, így időt állóbbak és kevésbé sérülékenyek. Sok tradícionális vadászíjász még ma is kézzel készíti vesszőit de a hegyek általában valamilyen acélötvözetből készülnek.

A harmadik a Modern vadászíjászok csoportja.

Az ő íjuk az úgynevezett csigás vagy összetett íj ami egy igazi mérnöki precizitással készülő műszer mely számos ember számára elérhetőbbé tette a vadászíjászatot mint az előbbiekben ismertetett két csoport bármelyike. A csigás íj alakja és a benne rejlő technikai fejlesztések egyszerűbbé és könnyebben elsajátíthatóvá teszik az íjjal való lövést. A csigás íj, kihúzáskor 65 - 80%-ig kikönnyül az eredeti húzóerőhöz képest, így a célratartás lényegesen kisebb erőkifejtést igényel, de ugyanakkor gyorsabbá is válik. Többek között ez is az egyik oka annak, hogy a vadászíjászok száma napjainkban folyamatosan gyarapszik. Az USA-ban kb. 3.200.000 ember vadászik íjjal és minden állam külön vadászati idényt hozott létre vadfajonként az íjászok számára.

De bármelyik íjat is használja az egyén az íjász célja és a vadászíjász etika változatlanok! Az íjjal való vadászat nem csak az állatok elejtéséről szól! Szól arról is, hogy légy összhangban a környezeteddel, figyeld meg és érezd át a természet apró jelzéseit melyek mind-mind segítenek azon a hosszú úton mely a sikeres és felelős íjász-vadász személyiséged kifejlesztéséhez vezet. Saját hangulatod, érzéseid és tudásod részei a vadászíjász szellemiségnek. A vadászíjászat rég letűnt korok vadászati technikáinak felelevenítése is. De szól arról is, hogy a felgyorsult világunkban néha szükséges visszatérni az alapokhoz, gyökereinkhez.

A vadászíjászat azonban vadászat is. A mi esetünkben ez arról szól, hogy miképpen vagy képes tudásodat és képességeidet latba vetni egy az emberénél többször kifinomultabb érzékszervekkel felvértezett vaddal szemben. Az íjas vadászat egy igazi egy-egy elleni kihívás. Rólad szól és a vadról amit keresel. Ez rengeteg próbálkozást igényel! Könnyű tehát belátni ezek után, hogy vadászíjász jóval többször megy haza üres kézzel, mint törettel a kalapján. A vadászíjászat a közel kerülés művészete. A vadak 80%-át 20m-es lőtávon belül ejtik el! A 40 m-es lövés már túlságosan hosszú lövés és felelősségteljes íjász ilyen messziről nem lő vadra. (A puskagolyó kb. 3-szor gyorsabban repül, a nyílvessző pedig kb. 3-szor lassabban száll a hangnál. Így, habár pontos lövést lehet leadni 40 m-es távolságokra is, a zajra elugró vad miatt a sebzés veszélye fokozottabban fennáll. A vadászias lőtáv tehát 0 - 30 m-ig terjed.) Ha az íjas vadászatnak pusztán a zsákmányszerzés lenne a célja akkor mi is biztosan puskát használnánk a nagyobb hatótávolságuk miatt. A vadászíjászat kihívás a modern ember számára!

Azoknak a vadászoknak akik most olvassák a sorokat és szkeptikusak az íjászattal szemben, javaslom a következőt: Legközelebb ha találkozol egy vaddal, próbáld meg 20 m-re megközelíteni, vagy 10 m-re és figyeld meg! Érezd az illatát, hallgasd ahogy legel, figyeld a mozgását! Válj a pillanat részévé. De még jobb, ha 5-m-re vagy tőle! Ez azonban nem olyan könnyű mint amilyennek hangzik. Figyeld majd meg hogyan ver a szíved, hogyan gyorsul a légzésed, egyszóval figyeld majd meg magad abban a pillanatban! Nos, ezek azok az érzések melyek a vadászíjászatot jellemzik. Ez az az érzés mely arra késztet minket, hogy íjjal a vállunkon járjuk az erdőt.

Természetesen nem minden sikeres becserkelés végződik az állat elejtésével. Sokszor maga a megközelítés már elég kihívás volt és inkább úgy döntünk, hogy nem lövünk.

Remélem ez a rövid írás betekintést engedett az íjjal vadászók gondolatvilágába és egy napon majd téged is az íjászok táborában köszönthetünk.

Vadászüdvözlettel,