Az emberiség hajnalán már jelen volt az íj, egyfelõl mint szerszám másrészrol mint fegyver. Az állatok elejtésétol a véres csatamezõkig mindenhol találkozhattunk vele a történelemben. Minden korabeli népcsoport készített és használt íjat, persze vidékenként ezek eltérõ formákat mutattak. Ez az egyszerû de mégis hatékony eszköz nagy tiszteletnek örvendett. Annak ellenére, hogy közben feltalálták a lõport és a tûzfegyvereket, az íj túlélte az évszázadokat, ám manapság már csak sport és szabadidõs szerepe számottevõ.

A szerzõ a Robin Hood-mondakör számtalan változatából az ifjúság számára legszimpatikusabbat s egyben az angol balladák hangjához legközelebb állót választotta; a mindig vidám, kedves, kópéságokra kész, ugyanakkor talpig becsületes, népe szabadságáért végsõkig harcoló "Robin pajtás" alakját. A néphit benne testesítette meg a szabadságvágyát: Robin Hood a szabad brit, a normannokat legyõzõ királyhû szász szimbólumává vált.

Vivian ifjúsági regényével szemben Mándy Iván mûve az apró mozaikrészekbõl álló történetet kerek regénnyé kapcsolja, s bár Robin Hood alakjának központi ábrázolását megtartja, nagyobb szerephez juttatja a többi szereplõt, valamint a sherwoodi erdõben bujdosó "szabad briteket".

A történelmi íjtípusokhoz lehetõleg a hozzá illõ tegezt használjuk. Pl.: lovasíjászathoz magyar, avar, stb típust a legjobb alkalmazni, többszáz év alatt kialakult formája és viselési módja tökéletesen megfelel a mai embernek is. A hosszúíj (long bow) használói a Hollywoodi filmekkel ellentétben nem háton viselt tegezt, hanem egy övként vagy övön hordott zsinórt használtak a nyílvesszõk tárolására. A vadászíjászathoz megfelelõ az íjra szerelt tár. A háton viselt tegez nehézkes és nem praktikus, mert a vesszõk zörögnek benne.

A nyíl az íj lövedéke. Feltalálása korszakalkotó és fordulópont a taktika fejlõdésében, mert ez az elsõ fegyver, mely a rugalmasság felhasználásán alapul. Ezen az alapon fejlõdtek a lövõfegyverek s a mai tökéletesedett lövõfegyverek is ezen alapulnak.

A nyílvesszõ alapvetõen egy hosszú, vékony, egyenes (leggyakrabban fa vagy nád) pálca, elején a nyílheggyel, mely az õskorban kõbõl és csontból, a késõbbi idõk folyamán fémbõl készült

Neve összeforrt az egyszerû emberek szabadságért vívott harcával és a hatalmasok igazságtalansága elleni küzdelmével.

Bár hírneve immár 600 éve fényesen ragyog, a tudomány máig nem bizonyította be, hogy Robin Hood valóban létezett.

"Robin, a büszke bandita" - így mutatja be hõsét a Robin Hood kis krónikája címû XV. századi ballada névtelen szerzõje. ?Vígan dalolva lépkedett, így mesélik az emberek."

Négy rokon történetben találkozik az olvasó annak a vidám erdei bandának rettenthetetlen vezérével, amely gazdagokat fosztogat, hogy szegényeknek adja a zsákmányt.

A fegyver õseinknek éppoly fontos és meghatározó eszköze volt és olyannyira hozzájuk tartozott, mint ruházatuk. A honfoglaló magyar férfinak a fegyver munkaeszköze volt. Dzsajháni 920 táján írta, hogy "a magyarok fegyverei ezüstbõl vannak és arannyal berakottak", VI. Bölcs León bizánci császár (886-912) Taktikájában így írja le a magyarok fegyvereit: "A magyarok fegyverzete kard, bõrpáncél, íj, kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel; vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják".

Jelenlegi ismereteink szerint az íj valamikor a pattintott kõkorszak végén jelent meg az emberiség történelmében. Az európai leletek alapján úgy tûnik, hogy az õskori íjak alig különböztek a klasszikus középkori angol íjaktól. Egyes Észak-amerikai indián törzsek pattintott kõ eszközökkel készítettek fából és ínrétegbõl álló összetett íjakat. Ez alapján nem zárható ki, hogy már az õskorban is használtak összetett íjakat .

.

Fû hathatós erkölcsi és morális támogatásának hatására elhatároztam, hogy szeretnék egy összefoglaló képet átnyújtani nektek ennek a meglehetõsen õsi sportnak a jelenérõl. Ez ugyan nem tartozik a Természet-tudomány-technika rovatba, de Fû már belefáradt a félév során a rovatok írásába és elhatározta, hogy lázad. Mivel mostanában a Tétékás Nyúzt már nem csak TTK-sok, hanem szociológusok, sõt bölcsészek(!) is egyre gyakrabban forgatják ? a Tisztelt Rovatvezetõ Úr kívánsága szerint ? szeretnék választ adni néhány olyan kérdésre, ami óhatatlanul fel szokott merülni olyan emberek részérõl, akik még nem kerültek közelebbi kapcsolatba az íjászattal (vagy egyszerûen csak nem TTK-sok :)).