Élete

Kodály Zoltán 1882. december 16-án született Kecskeméten. Édesapja Kodály Frigyes (1853-1926) Kecskemét teherleadási pénztárnokaként, Szob, Galánta, majd Nagyszombat állomásfõnökeként tevékenykedett. Édesanyja Jalovetzky Paulina (1857-1935), egy lengyel származású vendéglõs lánya volt.

A galántai népiskolában (1888-92) és a nagyszombati érseki fõgimnáziumban (1892-1900) végezte alsóbb tanulmányait. 1900. június 13-án jelesen érettségizett. Szeptemberben került Budapestre, a Pázmány Péter Tudományegyetem magyar-német szakára, valamint az Eötvös Kollégiumba.

Milyen is lehetne a tüzes jegyek utolsó képviselõje, akinek egy nyilazó kentaur a jelképe? Erõs, büszke, felsõbbrendû értékek felé törõ, független, megalkuvást nem tûrõ, harcedzett embert, annak minden erényével és hibájával.

Bár még mindig önös, mint a többi tüzes jegy(Kos, Oroszlán), de már emelkedettebb annál, semmint csak önmagára gondoljon. A Nyilas a felsõbbrendû értékek szolgálatába állítja kifogyhatatlan energiáit és egoját, miközben azért nem mond le azon elõnyökrõl, melyek ezzel járnak.

A modern vadászíjászat folytatása a vadásztradícióknak, mely egyidõs magával az emberrel.

Az emberiség hajnalán már jelen volt az íj, egyfelõl mint szerszám másrészrol mint fegyver. Az állatok elejtésétol a véres csatamezõkig mindenhol találkozhattunk vele a történelemben. Minden korabeli népcsoport készített és használt íjat, persze vidékenként ezek eltérõ formákat mutattak. Ez az egyszerû de mégis hatékony eszköz nagy tiszteletnek örvendett. Annak ellenére, hogy közben feltalálták a lõport és a tûzfegyvereket, az íj túlélte az évszázadokat, ám manapság már csak sport és szabadidõs szerepe számottevõ.

A szerzõ a Robin Hood-mondakör számtalan változatából az ifjúság számára legszimpatikusabbat s egyben az angol balladák hangjához legközelebb állót választotta; a mindig vidám, kedves, kópéságokra kész, ugyanakkor talpig becsületes, népe szabadságáért végsõkig harcoló "Robin pajtás" alakját. A néphit benne testesítette meg a szabadságvágyát: Robin Hood a szabad brit, a normannokat legyõzõ királyhû szász szimbólumává vált.

Vivian ifjúsági regényével szemben Mándy Iván mûve az apró mozaikrészekbõl álló történetet kerek regénnyé kapcsolja, s bár Robin Hood alakjának központi ábrázolását megtartja, nagyobb szerephez juttatja a többi szereplõt, valamint a sherwoodi erdõben bujdosó "szabad briteket".

A történelmi íjtípusokhoz lehetõleg a hozzá illõ tegezt használjuk. Pl.: lovasíjászathoz magyar, avar, stb típust a legjobb alkalmazni, többszáz év alatt kialakult formája és viselési módja tökéletesen megfelel a mai embernek is. A hosszúíj (long bow) használói a Hollywoodi filmekkel ellentétben nem háton viselt tegezt, hanem egy övként vagy övön hordott zsinórt használtak a nyílvesszõk tárolására. A vadászíjászathoz megfelelõ az íjra szerelt tár. A háton viselt tegez nehézkes és nem praktikus, mert a vesszõk zörögnek benne.

A nyíl az íj lövedéke. Feltalálása korszakalkotó és fordulópont a taktika fejlõdésében, mert ez az elsõ fegyver, mely a rugalmasság felhasználásán alapul. Ezen az alapon fejlõdtek a lövõfegyverek s a mai tökéletesedett lövõfegyverek is ezen alapulnak.

Felépítése

A nyílvesszõ alapvetõen egy hosszú, vékony, egyenes (leggyakrabban fa vagy nád) pálca, elején a nyílheggyel, mely az õskorban kõbõl és csontból, a késõbbi idõk folyamán fémbõl készült

Neve összeforrt az egyszerû emberek szabadságért vívott harcával és a hatalmasok igazságtalansága elleni küzdelmével.

Bár hírneve immár 600 éve fényesen ragyog, a tudomány máig nem bizonyította be, hogy Robin Hood valóban létezett.

"Robin, a büszke bandita" - így mutatja be hõsét a Robin Hood kis krónikája címû XV. századi ballada névtelen szerzõje. ?Vígan dalolva lépkedett, így mesélik az emberek."

Négy rokon történetben találkozik az olvasó annak a vidám erdei bandának rettenthetetlen vezérével, amely gazdagokat fosztogat, hogy szegényeknek adja a zsákmányt.

A fegyver õseinknek éppoly fontos és meghatározó eszköze volt és olyannyira hozzájuk tartozott, mint ruházatuk. A honfoglaló magyar férfinak a fegyver munkaeszköze volt. Dzsajháni 920 táján írta, hogy "a magyarok fegyverei ezüstbõl vannak és arannyal berakottak", VI. Bölcs León bizánci császár (886-912) Taktikájában így írja le a magyarok fegyvereit: "A magyarok fegyverzete kard, bõrpáncél, íj, kopja, s így a harcokban legtöbbjük kétféle fegyvert visel; vállukon kopját hordanak, kezükben íjat tartanak, és amint a szükség megkívánja, hol az egyiket, hol a másikat használják".

Jelenlegi ismereteink szerint az íj valamikor a pattintott kõkorszak végén jelent meg az emberiség történelmében. Az európai leletek alapján úgy tûnik, hogy az õskori íjak alig különböztek a klasszikus középkori angol íjaktól. Egyes Észak-amerikai indián törzsek pattintott kõ eszközökkel készítettek fából és ínrétegbõl álló összetett íjakat. Ez alapján nem zárható ki, hogy már az õskorban is használtak összetett íjakat .

.

A történelem során már az ókori Mezopotámia harci kocsit használó népeinek hadakozásában is szerepet kapott az összetett reflex íj.

Fû hathatós erkölcsi és morális támogatásának hatására elhatároztam, hogy szeretnék egy összefoglaló képet átnyújtani nektek ennek a meglehetõsen õsi sportnak a jelenérõl. Ez ugyan nem tartozik a Természet-tudomány-technika rovatba, de Fû már belefáradt a félév során a rovatok írásába és elhatározta, hogy lázad. Mivel mostanában a Tétékás Nyúzt már nem csak TTK-sok, hanem szociológusok, sõt bölcsészek(!) is egyre gyakrabban forgatják ? a Tisztelt Rovatvezetõ Úr kívánsága szerint ? szeretnék választ adni néhány olyan kérdésre, ami óhatatlanul fel szokott merülni olyan emberek részérõl, akik még nem kerültek közelebbi kapcsolatba az íjászattal (vagy egyszerûen csak nem TTK-sok :)).

Egyes feltételezések szerint szerint a XVI-XVII. században a számszeríj már nem volt használatban. Nem állítjuk, hogy elterjedt fegyver volt ebben a korszakban, de az szerintünk biztos, hogy nem szünt meg a használatuk, inkább megújult, egyes források szerint készítésük is folytatódott a török korban mindkét oldalon. Ezen a feltételezésünket támasztják alá a lenti idézetek, továbbá a fent látható kép amely a Herman Ottó Múzeum tulajdonában lévõ 1563-ban készült számszeríjról készült.

Ki gondolná, hogy a magyar futásíjászat a szánhúzósportból alakult ki? Pedig bármilyen furcsa is, ez így van? Az összeköt? kapocs pedig Székely Árpád.



A múlt

Székely Árpád már fiatalkorában elhatározta, hogy kutyaszánnal fogja meghódítani a világot ? ha nem is a szó szoros értelmében, de átvitt értelemben mindenképp. Így jutott el feln?ttkorára a szánhúzósport közelébe. Hogy ebb?l végs? soron megszületett a futásíjászat, abban nagy szerepe van Magyarország földrajzi és gazdasági adottságainak, ugyanis egyrészt kevés a hó, másrészt az ember általában nem engedheti meg magának, hogy egy egész falkát tartson szánhúzó kutyákból.

A történelem során már az ókori Mezopotámia harci kocsit használó népeinek hadakozásában is szerepet kapott az összetett reflex íj. A lovas nomád népek megjelenésével ez az íjtípus fokozott jelentõségre tett szert. A szaru?, juharfa? és ínrétegbõl álló rugalmas íjkarok lehetõvé tették, hogy megfelelõ erejû, de rövid, lóháton is használható íjakat készítsenek. A szkíták voltak az elsõk az íjfeszítõ népek sorában, akik hatalmas birodalmat hoztak létre Eurázsiában.

Az íj alapesetben markolatból, rugalmas, hajlékony karokból és íjhúrból álló, nyílvesszõ kilövésére alkalmas eszköz, ún. "hideg lõfegyver".

Az íjak szerkezet szerint több csoportba oszthatók, ezek:

• Egyszerû botíjak, amelyek egy darab anyagból, rendszerint fából vannak elkészítve (pl.: hosszú angol íj, amerikai indián íjak stb.)
• Összetett íjak, amelyeket többféle anyagféleség kombinálásával hoznak létre. Az összetett íjak tovább csoportosíthatók
  • hagyományos (pl.: magyar, hun, avar, mongol,tatár stb.

A lovasíjászat az õsi magyar, illetve ázsiai lovasíjász népek harci hagyományait felelevenítõ sport.KialakulásaKassai Lajos nevéhez köthetõ, aki régészeti ásatásokon talált leletekbõl rekonstruálta a I-XII. századi lovasnépek íjait, majd a gyakorlatban is kipróbálta azokat. Ezt követõen kidolgozta a lovas íjászat teljes szabályrendszerét, szervezeti felépítésétés bemutatókon, versenyeken azóta is rendületlenül népszerûsíti a sportágat. Kassai oktatott már kanadai, amerikai, de még indián lovasíjászokat is.

A csoportnyelvek érdekes és értékes rétegét képezik beszélt nyelvünknek.

Akik voltak katonák, tudják, hogy a bevonulást követõ hetek az újoncok számára a ?nyelvtanulást? is jelentik. Egy sajátos, csak arra a közösségre jellemzõ és érvényes nyelvi szabályrendszer elsajátítását, ami legmarkánsabban a szókincsben különül el a beszélt köznyelvtõl. Használói sajátos társadalmi helyzetük önmeghatározására is alkalmasnak tartják, egyszerre jelenti az elkülönülést a kívülállóktól és az összetartozást az azonos életszituációba kényszerült bevonult sorstársakkal.

Az íjászat a nyílvesszõk íjjal való kilövését jelentõ tevékenység. A történelem során a vadászat és a hadviselés volt a két legfontosabb alkalmazási területe, napjainkban sportként él tovább.

Története

Kezdetek

A legelsõ íjászatra utaló jelek mintegy 50 000 évvel ezelõttrõl maradtak fent. Az íjat eleinte feltételezhetõen vadászatra használták, és innét került át a fegyveres összecsapásokba. Mint a legfõbb lõfegyver, fokozatosan kiváltotta a hajítólándzsát.